Bartók második hegedűversenye a zeneszerző egyik legkedvesebb muzsikuspartnere, a világhírű Magyar Vonósnégyes primáriusa, Székely Zoltán hegedűművész megrendelésére készült 1936 és 1939 között. A melegen éneklő melódiákban gazdag, a Bartókra olyannyira jellemző variációs formát mesterien alkalmazó kompozíció 1939-es amszterdami ősbemutatója után gyorsan megjelent a kor legnagyobb hegedűseinek repertoárján, s mára bevonult a hegedűirodalom legfontosabb és legtöbbet előadott versenyművei közé. A mű ezúttal a nagy magyar hegedűiskola hagyományainak méltó folytatója, Kelemen Barnabás autentikus előadásában csendül fel. A szünet után a szimfonikus zene irodalmának egyik legnagyobb remekműve, Johannes Brahms a német zene sok évszázados történetét négy grandiózus tételben összesűrítő, 1885-ben bemutatott 4. szimfóniája hangzik el. A Győri Filharmonikus Zenekar soproni hangversenyét a Berlini Filharmonikusok egykori szólóklarinétosa, a karmesterként is igen sikeres Andreas Ottensammer vezényli.