A cselekmény a jugoszláv király elleni sikeres marseille-i merénylet napjaiban, 1934. októberében indul Budapesten. Azokban a napokban, amikor a jugoszláv hatóságok százszámra űznek át délvidéki magyarokat a határon. Zentayné, az egykori Széplaky Vera, pályája csúcsán lévő, ünnepelt színésznő. Ő a Nagykörút csillaga!

A kisemmizett és kiűzött nincstelenek sorsvertségével szembesülve, a színésznő váratlanul kijózanodik saját sikere szédítő mámorából. Hirtelen és nem remélten rémisztőnek tűnnek előtte az üresfejű vígjátékokban alakított, kiszámíthatóan esendő nőcskék szerepeinek tucatjai, melyeknek sikerét, az utca tömegében való ismertségét köszönheti. Felszakad benne önnön sorscsapása, melyet színházi évei során a könnyed kacarászás és harsány röhej díjaként learatott tapsviharok alá rejtve eltemetett.

A tőle erőszakkal elszakított, általa csak apró gyermekként ismert egyetlen fia. Vagyis annak fojtogató hiánya. A légszomj szembeötlő a fényben és ragyogásban. Társai a gondok feledtetésében megütközve érzékelik, az ünnepelt Verában az Anya eltörölte a Színésznőt! Messze a felhők felett, fenn a csúcson, útban a csillagok felé a díva megáll, majd megfordul. Visszaindul a rögös keskeny ösvényen, zarándokúton a sártengerben úszó, sötét mély völgybe, hátrahagyott gyermeke felé. Vera elhagyja a tegnap még számára is életet jelentő deszkákat.

Az előadással méltóan szeretnénk emlékezni a Nemzeti Összetartozás Napjára.