KÖRHINTA

Az előadás időtartama kb. 2 óra, szünet nélkül. 

Legendás film, klasszikus alkotás, amely úgy szólt az ötvenes évek gyilkos világáról, hogy a legszebb emberi érzés, a szerelem győzelmét hirdeti mindenek felett. A történet a tánc, a zene és a próza dinamikus egységben szólal majd meg a színpadon.

– A szerelemért érdemes élni, küzdeni. Hitet lehet meríteni belőle – mondja a rendező, Vidnyánszky Attila. – Ez a Körhinta történetének magva. Erről szól a Nemzeti Színház előadása is. Két férfi ugyanazt a lányt akarja. A lányt a szíve a szegényebbhez húzza, míg a szülei a módosabbhoz adnák. A lány a szívére hallgat. Törőcsik Mari úgy emlékszik, hogy Jean Cocteau azt mondta: a Körhinta azért nagy film, mert „fölzeng benne a szerelem”. A történet egyszerű, éppen ezért úgy tekintünk a Körhintára, mint egy görög drámára. Ismerjük a sztorit, ahogy az ókori színházban is mindenki ismerte a mítoszokat, azok szereplőit, sorsát. Nem lineárisan mesélem el a történeteket, hanem egyfajta mozaikszerűség, párhuzamosság jön létre, ami szándékosan kihagyásos, balladisztikus.

– A Marira vágyakozó két ifjú között nem politikai a különbség, mint Fábri Zoltán zseniális filmjében, hanem a hátterük más: Farkas Sándor gazdag, Bíró Máté szegényparaszt – magyarázza a rendező. – Előbbiről, vagyis a gazdag kérőről ráadásul a filmtől eltérően mi nem mondunk ítéletet. A földhöz való viszonya, alázata, a munkabírása mind olyan erények, amelyeket ma is elismerünk. Mindössze egy dologban nincs igaza: a szerelemben. Márpedig ez az érzés köti össze az eget a földdel – ezt nem ismeri fel, ezért bukásra van ítélve. Az előadás drámai főszereplője egyértelműen Mari, érte folyik a harc, neki kell döntenie a józan, kiszámítható, gazdag Farkas Sándor, és a szenvedélyes szerelmet kínáló Bíró Máté között.

Vidnyánszky Attila rendező a történet személyes szálát emeli ki, az érzelmek sodró erejét grandiózus színpadi kompozíciókban viszi színre. A produkció dinamizmusáért a Magyar Nemzeti Táncegyüttes felel. A Nemzeti Színházzal való első együttműködés nyomán pedig egyedülálló, műfajokon átívelő, a prózát, a táncot, a zenét egyesítő költői színházi előadás született.

A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója.

Főszereplők:

Pataki István: Varga József

Patakiné: Szűcs Nelli

Bíró Máté: Berettyán Nándor

Mari: Battai Lili Lujza e.h.

Farkas Sándor: Bordás Roland

Közreműködik a MAGYAR NEMZETI TÁNCEGYÜTTES és zenekara

Művészeti vezető: Zsuráfszky Zoltán, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, kiváló művész

Szakmai vezető: Zs. Vincze Zsuzsa, Kossuth-díjas, érdemes művész

Tánckarvezetők: Paput Júlia, Sánta Gergő

Vezető asszisztens: Valach Gábor

Zenekar vezető, prímás: Papp István Gázsa

Táncosok:
Barka Dávid, Benedek Attila, Bordás Barnabás, Cruz Heather Laura, Csabai József Márk, Csicsmann Dániel, Ertl Balázs, Fekete Bence, Gyurka Gergely, Hajdú Flórián, Hetrovicz Brigitta, Juhász Bence Zsombor, Juhász Sándor, Kerepesi Zoltán, Fekete Sarolta, Béli-Orbán Amanda, Paput Júlia, Payer Dóra, Rencz Norbert, Sánta Gergő, Szeverényi Barnabás, Tókos Attila, Tókos Zsófia, Tomory Kinga, Tompa Attila, Valach Gábor, Wallinger Ágnes

és még sokan mások

Zenészek:
Papp István Gázsa - hegedű, D. Tóth Sándor - brácsa, Liber Róbert - bőgő, Csávás Attila - fúvós hangszerek, Takács Ádám - hegedű, Balogh Kálmán – cimbalom

Forgatókönyv, dramaturg, jelmez: Zs. Vincze Zsuzsa

Zeneszerző: Lakatos Róbert

Díszlettervező: Mira János

Társrendező-koreográfus: Zsuráfszky Zoltán