1. rész

"Tehetséges, mint az ördög"

koreográfia: Orian Michaeli

táncolják: Orian Michaeli és Laura Kirshenbaum

Két duett egy ember és az árnyéka között, amely elegyíti a táncos és videós munkát.
Ahogy Pán Péter is veszekedett a saját árnyékával és magához kötözte azt, mi magunk is összetett párbeszédet folytatunk saját árnyékunkkal
.
Az árnyék olyan részünk is lehet, amit nem akarunk látni. Lehet egy másik személy, de kötődhet egy másik személyhez is. Magunkhoz láncolhatjuk az árnyékunkat? Mi történik, ha önálló életre kel?

Az előadásban nyomon követhetjük a szétválás folyamatát, amelynek elején az árnyék betölti szerepét, nem hívja fel magára a figyelmet, és követi az emberi mozgást egy pontos és körülhatárolt térben. Aztán életre kel és lázad.

Mit jelent számomra a saját árnyékom? Ki az a sötét, kétdimenziós alak, akit elfogadok? Mi történik, ha hirtelen nem mozdul többé velem? Mi történik, ha már nem egyezik bele, hogy továbbra is a „háttérben” maradjon?

Ez egy kísérlet a fény függvényében létező kép megfejtésére. Egy kép, mely teljes mértékben jelen van, nem hagy hátra bizonyítékot, vagy nyomokat, kisebb vagy nagyobb lesz a napszaknak megfelelően: egy lehetséges én. Az előadás a feltárulttal és az elrejtettel foglalkozik, kísérlet arra, hogy felszámoljuk a szimbiózist önmagunk és minden közt, amit elrejteni akarunk, vagy engedjük, hogy kifejezésre jusson a szigorú merev testből kitöréssel fenyegető titkokon keresztül. A feltárulkozás, a leleplezés folyamata ez, amelyre az elme, a test, a mozdulat és a tér is reflektál.

Mi történik, ha az árnyék egy része, melynek nem adunk teret, úgy dönt, hogy teret hódít magának és kifejezi magát anélkül, hogy tőlünk ezt megkérdezné?

2. rész

" Játszd újra Artúr! " - A New Generation előadása

Koreográfia: Kulcsár Noémi

táncolják: Ékes Georgina, Kulcsár Noémi, Csere Zoltán

Az előadást Arthur Miller munkássága ,élete ihlette .

„Millernél a formát mindig a tartalomból fakadó szükségesség határozza meg: ha kell - felbontja a színpadi időt, jelen és múlt parallel ábrázolásával szembesíti szereplőit emlékeikkel ; vagy pergő jelenettechnikát használ , s ha a téma úgy kívánja, az egyenes vonalú fejlődés egymásutánjában ábrázolja a cselekmény mozzanatait. Realizmusa tartalmi, eszmei meggondolások alapján születik, s a forma hajlékonyan simul hozzá, hogy minél erőteljesebben kirajzolódhassanak a téma körvonalai.”

Nincs történet , a szereplők mindig bárhol és bárkik lehetnek
Elindul a film és mi játszunk vele .
Este van , esik az eső valahol egy ház előtt megáll egy autó , valaki kiszáll ............. ( ki az ?) ..........(hová megy ?).....( mit akar ? )........ .Talán nem is ez a lényeg!