Kohlhaas Mihály, barndenburgi lókereskedő egy csapat lóval a lipcsei vásárba tart, amikor tronkai Vencel várnagya megállítja, és a továbbhaladás zálogaként elveszi tőle két gyönyörű, fekete lovát, azt ígérvén, hogy visszakapja őket, ha majd Kohlhaas kiváltja az utazáshoz szükséges passzust. Miután Kohlhaas Drezdában megtudja, hogy a tronkai Vencelnek nem volt joga úti okmányokat kérni, visszatér, hogy elhozza lovait, de közben a munkára befogott Kanca és Csődör állapota súlyosan leromlott, az őrzésükre otthagyott szolgáját megverték. Kohlhaas hiába kér jogorvoslatot a szászországi választófejedelemtől, kérvényét elsüllyesztik, bármilyen jogi fórumhoz fordul, a hatalom korrupciójával és önkényével találkozik, ezért – tehetetlenségében – néhány hónappal később kegyetlen és véres bosszúhadjáratba kezd a tronkai Vencel ellen. Városokat éget fel, hogy felkutassa az otthonából elmenekült várurat. Hamarosan kisebb hadsereg gyűlik köré az elégedetlenkedőkből. Még Luther Márton is fogadja, hogy jobb belátásra bírja, de Kohlhaas nem enged igazából, és folytatja a küzdelmet...

Mindezt Kohlhaas lovainak (a Kancának és a Csődörnek) elbeszéléséből látjuk megelevenedni, akik egy sintértelepen várják az utolsó döfést. Javíthatatlan a világ. Vagy mégsem?