„A cirkusz csalárd homlokzat, amelyre a világ szakadatlanul saját hazug mivoltát festi, és amely mögött az alkotó szellem szükségképpen elsorvad és elkallódik és elpusztul.” (Thomas Bernhard)

„Cirkusz, színház, valóság. Medve, színész, ember. Ebből a hat fogalomból áll össze a Hólyagcirkusz Társulat rendkívüli előadása, a Kulterer, amely három medve, egy szamár, egy idomár és egy cirkuszigazgató monológjaira és énekeire épül. Mindezek mellett felveti a posztmodern egyik legközpontibb kérdését, hogy hogyan lehet érvényesen történetet mesélni – vagy lehet-e egyáltalán? […]
Mindazonáltal borús hangulat árad a ketrecből és környékéről. Minden egyhelyben marad, nincs változás, minden stagnál. Az ember nem volt és nem is lesz szabad, de talán jobb is neki így, amíg nem tanul meg gondolkodni, és nem tanul meg védekezni a „hipnózis” ellen.” (Sára Eszter – 7óra7)

„Nem tudom, mit higgyek. Azt hiszem, amit látok: ez a legszomorúbb Hólyagcirkusz-előadás, amit valaha is megnéztem. Tekintve, hogy az egészben van valami körbezárulás is, csak azt kell kitalálni: annyira szomorúak vagyunk, hogy inkább nem csinálunk tovább színházat, vagy nem csinálunk tovább színházat, ezért annyira szomorúak vagyunk. Vagy mindkettő. Vagy legalább csak az egyik, és most nem azt akarom mondani, hogy nem tudom elképzelni Hólyagcirkusz nélkül az életet. Sőt, ez most a legfőbb vágyam: csak elképzelni szeretném Hólyagcirkusz nélkül, és nem átélni.” (Fáy Miklós –Élet és Irodalom)

Látvány: Hólyagcirkusz Társulat