A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.

Kátya… Mit is írhatnánk Róla, amit még nem írtak meg? Mit is mesélhetnénk el Kátyáról, amit még nem hallhattunk másoktól? Talán semmit és ugyanakkor a mindent! Mert Ő az volt, aki mindannyian lenni szeretnénk. Egy elképesztő tehetség, kérkedés nélkül. Ő volt a fény, akinek hatalmában állt elűzni a mindennapok nyomorúságát. Őt idézzük meg és köszöntjük születésnapja alkalmából, ragyogó művészek segítségével, egy páratlan emlékest keretében. Fellépő művészek: Balázs János, Gubik Petra, Hrutka Róbert, Kis Diána Magdolna, Lackfi János, Miklósa Erika, Schmidt Vera, Szemenyei János, Zorán, Bozsik Yvette és táncosai. A művészeket a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar kíséri.

Babaróka 3+ 100 perc, 1 szünettel Bábtechnika: bunraku