Aztán van benne egy sokszögű dráma, a 17. századi holland élet látványosan rekonstruált képei és egy olyan pittoreszk univerzum, amely nem csupán Vermeer festői világát idézi meg, de a holland aranykor képzőművészeti stílusát, műfajait is.

Bárhonnan közelítsd is meg Peter Webber filmjét, nagyra becsült néző, a lényeg a részletekben rejlik. Tudjuk, hogy a moziban nem szokás tapsolni még egy különösen sikerült jelenet végén sem, de ez alkalommal akár kivételt is tehetnénk, ugyanis az operatőr, Eduardo Serra a jelenetek egy részét „festménnyé” komponálja. Ami azonnal érzékelhető: a film Vermeer palettájáról veszi a színeit. És ahogyan a kamera felderíti ezt a világot, a képek egyszerre csak csendéletté, életképpé, csoportképpé,portrévá állnak össze. Taps! Különleges és zavarba ejtő, ugyanis a rendező, Peter Webber értelmezésében az emberi drámák is furcsa módon átlényegülnek - képzőművészeti alkotássá. Állandó oszcilláció. A dráma egyik forrása a magába zárkózó festő, aki tökélyre tör, és senkit sem bocsát be a maga világába - kivéve egyetlen személyt. De ez a személy, Griet, a szolgáló nem egyszerűen modell, hanem érzésekkel, vágyakkal teli ember is, aki sajátos metamorfózison esik át a művész világába való belépés következtében. A film egy másik rétege ezzel párhuzamosan a tisztaság-tisztátalanság kettőssége mentén szerveződik. A szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Látványkaland. (Amúgy Peter Webber egy újabb festményfilmen dolgozik, A Medusa tutaján.)

Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.