Az előadás ősbemutatója 2013. áprilisában Kyotóban volt látható, egy nemzetközi project keretén belül.

Az előadást létrehozó művészek szakmai tapasztalata, és kuturális háttere nagyon különböző. Céljuk, hogy többféle művészeti forma egységes elemet alkosson az adott előadásban, amely az intimitás, nőiség és érzékiség témáit feszegeti. Választ keres arra a kérdésre, hogy a néző színész relációban ki az aki figyel, és ki az akit figyelnek, “A színház nyersanyaga nem a színész, a tér, nem a szöveg, hanem a néző figyelme, a tekintete, hallgatása, gondolatai. A színház a néző művészete.” (Eugenio Barba)

Ezen gondolatot követve született meg a Леди Макбет Indoors című színdarab, mely kísérletező jellegű, új színházi utakat és kifejezésformákat kereső alkotás.

Az előadás egyik vezérfonala a közönség és a színész viszonyának újraértelmezése. Egyszeri, múlékony pillanatok összesége, mely az előadás testiségének, térbeliségének és hangzóságának performatív létrejötte során válik közösen megélt eseménnyé. A színdarab studió jellegű térbe készült, mely lehetővé teszi a néző és az előadó közötti közvetlen kontaktus kialakulását, a néző aktív résztvevő. Minden apró reakció, rezzenés, mozdulat nagy jelentőséggel bír, bizonyos szintű egymásra utaltság alakul ki a szűk, zárt térben.

Nikolaj Leszkov 1865-ben írott novellájának alapos elemzése után továbbgondolva a történetet, valamint a főszereplő Katyerina Lvovna (Lady Macbeth) életének és szerelmének eseményeit Szép Annabella - író és dramaturg - egy erősen fregmentált monológban foglalta össze, melynek gondolatisága Katyerina Lvovna érzelmeinek, kételyeinek és belső harcának megjelenítése, különböző színházi technikák felhasználásával. Az eseményeket Katyerina Lvovna szemszögéből ismerheti meg a néző. A monológban a múlt visszatérő, kísértő történései összefonódnak a jelen momentumaival, az idősíkok keresztezik egymást, szürreális hatást keltve.

A Lady Macbeth-et játszó színésznő hátborzongató közelsége a nézőkhöz, szemérmetlen vallomásai kibírhatatlan ürességről és unalomról, végzetes játékai, titkai a szerelemről, gyilkosságokról egy keserédes világról beszélnek. Ziháló lélegzet, szavak, hangok és zene egy pulzáló monológgá állnak össze, mely újra és újra feltör a törékeny testből. Az emlékfoszlányok és a pillanatnyi érzelmek, a valóság és képzelet, a múlt és a jelen hajszálvékony mezsgyéjén táncolnak.

Alkotók:

Levkó Esztella,
Shahab Hosseini (Irán),
Szép Annabella