A második világháború utáni fél évszázad egyik legjelentősebb szerzője rendkívül színes életművet hagyott maga után. A zenetörténet valamennyi korszaka érdekelte, vonzotta az irodalom, valamint ifjúkora óta foglalkoztatta a matematika. Mindez beépült szerzeményeibe, amelyek épp ezért mindig tartogatnak feltárandó, gyakran zenén túli rétegeket. Ligeti 1956-ban elhagyta Magyarországot, és Kölnben megismerkedett az avantgárd művészet legnagyobbjaival, akikhez rövidesen ő is felnőtt. Válogatott műveit a Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes alapító tagja, Rácz Zoltán vezényli.
A koncert Ligeti utolsó befejezett művével indul, amelynek címe – Síppal, dobbal, nádihegedűvel – a jól ismert gyerekdalból származik. A mezzoszoprán énekesre, négy ütőhangszeresre és számos hangszerre írt dalciklus hét tétele Weöres Sándor verseinek megzenésítése, játék a szavak zeneiségével és ritmusával.

Korunk egyik legnagyobb csellistája, Perényi Miklós nem először játssza a BFZ-vel Ligeti Csellóversenyét. Az 1966-ban született alkotás nem is tipikus versenymű, sokkal inkább egy csellón alapuló, de hangszerelésileg folyamatos mozgásban lévő kompozíció. A két ellentétes karakterű tétel felépítése révén mégiscsak rokon. A nyolcszoros pianóból induló és lassan építkező első tétel után a legkülönbözőbb mozgástípusok kavalkádja zárja a darabot.

Ligeti talán legnagyobb port kavaró darabja a Poème symphonique, amelynek sugárzását a tévé 1963-ban megtagadta. A száz metronómra, az őket elindító tíz előadóra és a mindezt irányító karmesterre írt „szimfonikus költemény” elsőre metronómok zajos kattogásának hallik, ám jobban fülelve érdekes ritmusrendszerek bontakoznak ki.

A népzenére is nyitott Ligeti maga is gyűjtött népdalokat, 1951-ben készült „román koncertjében” azonban Bartók szerzeményeihez hasonlóan népzeneszerű, de komponált dallamokat találunk. A szünet nélküli négytételes műben gyermekkori emlékeit, köztük az alpesi kürtök hangjával való első találkozását idézi fel a szerző.
A San Francisco Polyphony a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar 60. születésnapjára készült. A kiterjesztett együttesre írt mű hangfoltokkal ábrázolt ködből indul, és lassan építkezik. A dallamok, amelyek hol kiemelkednek, hol beolvadnak, gyakran vándorolnak a hangszerek között, lenyűgöző hangszín-modulációt idézve elő.

Ligeti György: Síppal, dobbal, nádihegedűvel;
Csellóverseny;
Poème symphonique;
Concert Românesc;
San Francisco Polyphony

Jubileumi koncert a zeneszerző születésének 100. évfordulója alkalmából.

Károlyi Katalin (mezzoszoprán)
Perényi Miklós (cselló)
vezényel: Rácz Zoltán

A koncert időtartama 150 perc