Lukács Miklós, a cimbalom hazai és nemzetközi nagykövete az utóbbi évek kortárs és jazz-zenei projektjei után új szólólemezén a tiszta szépséghez tért vissza: John Lennon és Paul McCartney, Sting, Ennio Morricone, Leonard Bernstein, Keith Jarrett, Harold Arlen és Seress Rezső közismert dalait adaptálta hangszerére. Feldolgozásaiba finom fűszerként újra meg újra bekúszik a zenetörténeti múlt, hol a klasszikus zene, hol a jazz, hol a tradicionális zenei kultúrák képében. A cimbalomművész ugyanakkor elsődlegesen a jelenre és nem a zenei előképekre koncentrál, így az énekelhető dallamok egyszerre képesek bekapcsolni a hallgató érzelmi emlékezetét, és megajándékozni az első hallgatás örömével. A feldolgozásokat egy saját szerzemény, az Aura – Hommage à Eötvös Péter egészíti ki, amelyben Lukács Miklós a közérthető dallamosság és a kortárs zenei tapasztalat egybeforrasztásával hoz létre új minőséget, méltó emléket állítva a márciusban elhunyt zeneszerző-egyéniségnek.
 
Itthon és külföldön egyaránt Lukács Miklós volt az, aki a kortárs zene és a jazz látókörébe emelte a cimbalmot mint szólóhangszert, és a hagyományos játékmódon túl számos technikát kifejlesztett, hogy egyedülálló hangzásokat érjen el. Olyan zeneszerzők komponáltak számára darabokat, mint Eötvös Péter vagy Szakcsi Lakatos Béla, és olyan zenészekkel, zenekarokkal játszhatott, mint Archie Shepp, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, Frank London és a BBC Symphony Orchestra. A kortárs zenében és a jazzben elért eredményei után eljött az ideje, hogy a repertoár populáris ágára is kitérjen, amiben szintén világelsőnek számít: olyan kiadvány, amelyen közismert dalok a szólócimbalom sokszínűségét és megannyi lehetőségét kihasználva szólalnak meg, korábban soha nem született.