Ha egy darabban négy nő él egy lakásban, abból béke sose lehet! Mert ha a háztulajdonosnak a példának okáért mondjuk táviratot van kedve feladni, biztos, hogy az albérlőknek, de még a szobalánynak is kedve kottyan ugyanazt megtenni. Ki a lakást akarja kiadni, ki önmagát eladni. Van aki modellt keres a festményéhez, a másik meg tanítványt a zongorához. A megszólított urak pedig érkeznek is szép sorban. De, hogy nem abban a sorrendben, ahogyan azt a hölgyek várják, abban biztosak lehetünk. Főleg, ha az írót Marc Camolettinek hívják, és nem más ő, mint korának legnagyobb bohózat szerzője.

A keveredések, félreértések hahota fakasztó ötletei pedig üzemszerűen dőlnek az író tollából. Mint a néző a nevetéstől. De addig nem szabadulhatunk az őrülettől, míg „legatyásodva” minden kandúr a párjára nem lel. Gyorsan elszalad az a két fergeteges felvonás, és mire a csomók kibogozódnak elfelejtjük minden hétköznapi búnkat, bajunkat. Camoletti biztosra megy! Főleg ilyen szereposztással!