Magyar művészet 1945 után | Művészet vagy propaganda? 
Művészettörténeti előadás

A Hegyvidék Galéria idén indult, új előadás-sorozata az 1945 utáni magyar képzőművészettel foglalkozik napjainkig, bemutatva a különböző irányzatokat és művészetfelfogásokat, az adott témát kutató szakemberek, művészettörténészek által. Harmadik alkalommal Szücs György művészettörténész ad betekintést a magyar művészettörténet 1949–1957 közötti fejezetébe. A szocialista realizmus vagy közkeletű nevén a „szocreál” a magyarországi ötvenes éveket átélő, elszenvedő művészeknek tragikus hangzású kifejezés, az utókor számára azonban megmosolyogtató képek, szobrok, épületek együttesét jelenti. Sokan hinni akartak a szövegek és a képek által felrajzolt szebb, boldogabb jövő ígéretében, mások kényszerűen elfogadták a kötelező ideológiai sémát, megint mások elhallgattak vagy elhallgattatták őket. Ha szigorúan vesszük, rövid időszakról van szó: az 1949–1957 közötti időszak nem volt elegendő ahhoz, hogy az elméletet – a nagy mennyiség ellenére – tényleges művekkel igazolják. Általában a formalizmus (régi izmusok követése) és a sematizmus (üres propagandisztikus művek) vékony megyéjén egyensúlyoztak a művészek, a kritikák valamelyik „kilengést” előbb-utóbb számonkérték. Tágabb értelemben a mindinkább kiüresedő fogalom egészen 1990-ig érvényben volt, különféle módosulásokkal hivatalos művészeti irányelv maradt. 

Vajon lehetséges-e az 1949 után szovjet mintára (el)követett műveket tárgyilagosan, valódi művészettörténészi szakszerűséggel bemutatni, elemezni, vagy csak ironikus magatartással közelíthetünk a témához? Minden a korszakban született és kiállított mű a szocialista realizmus kategóriája alá tartozik? Mitől „szocreál” egy történelmi festmény? Mi köze a realizmusnak a tényleges valósághoz? Az előadás olyan híres-hírhedt művek segítségével, mint a „Mit láttam a Szovjetunióban?” (Benedek Jenő), „Rákosi elvtárs Sztálinvárosban” (Bán Béla) vagy a „Füttyös kalauz” (Felekiné Gáspár Anni) segítségével ezt az ellentmondásokkal teli időszakot idézi fel.

//

Szücs György művészettörténész, muzeológus, 2024-ig a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa. A 20. századi képzőművészet kutatója, elsősorban a nagybányai művésztelep története, a művészet a két világháború között és a szocialista realizmus témakörökben. A „Magyar képzőművészet a 20. században” (1999) című könyv társszerzője, emellett Jándi Dávid, Haranghy Jenő, Pittner Olivér, Simon Endre, Vargha Mihály monográfusa. Számos történeti és kortárs művészeti kiállítást rendezett, nyitott meg Magyarországon és külföldön. Legutóbbi rendezései: „Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990” (MNG, 2015), „Művészek ágyúdörgésben. Erdély az első világháborúban” (Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda, 2017), „Réti István” (Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2019). 2000-ben Pasteiner Érmet és Németh Lajos-díjat, 2012-ben Petrovics Elek-díjat kapott.

👤 Előadó: Szücs György művészettörténész

📆 Időpont: 2025. december 10. (szerda) 18:00
📍 Helyszín: Hegyvidék Galéria, 1126 Budapest, Királyhágó tér 10.

🎫 Részvételi díj: 2000 Ft, hegyvidéki lakosoknak: 1000 Ft
Jegyek kaphatók a https://hegyvidekgaleria.jegy.hu/ oldalon, valamint a Hegyvidék Galériában.
Az eseményekre érkezéskor a lakcímkártya vagy a Hegyvidék Kártya felmutatása kötelező!

📷 Fotó // Szücs György a „Len-in mánia” című kiállítás megnyitóján (Emlékpont Múzeum, Hódmezővásárhely, 2018)