Van az úgy, hogy az életünk másként alakul, mint ahogy elképzeltük. Sőt, általában így van. De miért hozunk folyton rossz döntéseket, honnan van bennünk az indulat, kire haragszunk és miért olyan nehéz megbocsátani? Miért nem ért meg minket senki? Miért nem értjük meg a másikat?

Hárs Anna új darabjában, amelyet – akárcsak a rendkívül sikeres Szívhangot – a Rózsavölgyi Szalon felkérésére írt, egy csupaszív fiatal lány, Rózsa, elveszíti az egyetlen embert, aki önmagáért szerette őt. Ez az ember történetesen az ingerlékeny, kiábrándult, középkorú üzletember, Máté apja volt. Temetésén találkozik először Rózsa és Máté. Kapcsolatuk különösen indul, visszhangzik tőlük a temető. A sors aztán újra összesodorja őket. Mindketten érzik, hogy dolguk van egymással: összeköti őket egy halott emléke, egy cukrászda és egy fagyitérkép. Na meg sok múltbéli bántás, félreértés, kimondatlanság és hiányérzet. De még hosszú utat kell bejárniuk, amíg megértik, miért kellett találkozniuk. Ahogy megismerik egymást, önmagukkal is kénytelenek szembenézni.

Miért látjuk másképpen ugyanazokat a dolgokat? És miért van az, hogy néha segít, ha a másik szemével nézünk magunkra? Hogyan lehetne a boldogság közelébe férkőzni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a kedves és vicces, olykor torokszorító előadásban.

Mátét Kálid Artúr, Rózsát Jeney Luca játssza, akik először lépnek fel a Rózsavölgyi Szalonban.