A fejedelemhez csapódik, s barátja, talpnyalója, rossz szelleme lesz. A színjáték tökéletes, de az álarc túlságosan is hozzánő Lorenzóhoz, aki nemcsak hírét, de családját és barátait is feláldozza mind inkább rögeszmévé váló terve érdekében. Végül sikerrel jár, a zsarnok halott, ám nem változik semmi: Lorenzo maga fut a gyilkos tőrbe, uralkodóvá pedig egy alkalmatlan bábfigurát választanak. Alfred de Musset poétikus szépségű és megdöbbentően modern szemléletű 1834-es drámája, „a romantika Hamletje" ritkán kerül színre Magyarországon. Ez persze azzal is magyarázható, hogy az eredeti darab hatvan színváltást és négyszáz szereplőt alkalmaz. Zsótér Sándor ezúttal a Maladype társulat öt színészével mutatja be a darabot.

„Minden ismerős, ami bizonytalan és zavaros. Lorenzaccio léte, alkata.

Nincsen olyan, hogy egyszer kötök kompromisszumot.

Nincs kis kompromisszum, vagy nagy kompromisszum.

Nincs olyan, hogy egy kis kompromisszumot megkötök, hogy aztán majd kompromisszum nélkül cselekedjek; az rásül az emberre.

Ma is zavaros minden. És egy fiatalembernek elég nehéz.

Vagy belevész a mocsokságba, vagy elvész.

Ennek a roppant fiatal társulatnak is érdemes foglakoznia

ezekkel a problémákkal. 

Mik egy fiatalember lehetőségei egy ilyen mocsárban?"

(Zsótér Sándor)