Műsor.

Beethoven: Missa Solemnis

Közreműködik:

Kriszta Kinga (szoprán),
Schöck Atala (alt),
Fekete Attila (tenor),
Cser Krisztián (basszus),
Kodály Kórus Debrecen
(karigazgató:
Szabó Sipos Máté),
Nyíregyházi Cantemus
Kórus (karigazgató: Szabó Soma)

Vezényel:
Kovács János

2020 Beethoven éve: december 16-án lesz születésének 250. évfordulója. Nincs szüksége arra, hogy a jubiláris évfordulók irányítsák rá a közönség figyelmét, egy ilyen kerek évforduló azonban mégis jó alkalom arra, hogy feltegyük magunknak a kérdést: miért is szeretjük annyira? Azért, mert művei bővelkednek gyönyörű dallamokban, harmóniákban, felfedezhetjük bennük a kimeríthetetlen alkotó fantáziát? Azért, mert zenéje nem andalít, hanem felkavar és némelykor úgy érezzük, más emberek lettünk egy-egy művének meghallgatása után? Mert ismerjük szenvedésekkel teli, küzdelmes életét és tiszteljük azt az erőt, amelylyel mindezt legyőzte? Igen, mindezért. Ezen a hangversenyen utolsó hatalmas műve csendül fel, az Ünnepi mise, amelyet halála előtt néhány évvel komponált. Ez a mű a hagyományos katolikus miseszövegre íródott, de nem egyházzenei mű, méreteinél fogva sem alkalmas arra, hogy a templomi liturgia keretében szólaljon meg – ahogyan Beethoven hite sem hasonlítható a hétköznapi hívőkéhez. Az ő vallása felekezeteken fölül áll, az ő Istene maga a mindenség. A szeretet számára azt jelenti: átölellek, emberiség. Ez az eszmeiség korábbi műveiben is megjelenik, de itt teljesedik ki. Nem ajánlhatjuk szebben a hallgatók figyelmébe ezt a művet, mint Beethoven saját szavaival, amelyeket a partitúra első sora fölé írt: „Szívből fakadt – bár a szívekig hatna!”.