Gombóc Artúrtól tudjuk, hogy csokoládéból nagyon sokféle létezik. Van kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, édes csokoládé, keserű csokoládé, mogyorós csokoládé, likőrös csokoládé, és még ki tudja, hány fajta. A dal műfaja hasonló a csokoládéhoz. Van régi, van új, van komoly, van könnyed, van édes, van keserű, van rövid, van hosszú és így tovább, szinte a végtelenségig. Egyetlen koncert aligha adhat teljes képet e rendkívül gazdag műfajról. De felidézheti történetének legfontosabb fejezeteit: a lantkíséretes barokk daltól a klasszikus és romantikus repertoáron át egészen a kuplékig és jazz-dalokig, nem feledkezve meg természetesen a népi hagyományról sem.

A különféle korok, stílusok, előadásmódok és világrészek forgatagában nyilvánvalóvá lesz, hogy a zene egyik legfontosabb és legemberibb műfajáról van szó, amely végigkíséri életünk szinte minden pillanatát. Altatódalra alszunk el gyerekkorunkban, még beszélni alig tudunk, amikor már gyerekdalokat dúdolunk, később a zuhany alatt slágereket dünnyögünk magunk elé, s aligha van magasabb rendű művészi élmény annál, amit az embernek egy Mozart- vagy Schubert-dal nyújtani tud.