A rembetikót gyakran emlegetik „görög bluesként”. Ez a tradicionális kisázsiai zenén alapuló, görög folkkal keveredő, viszont a városi hagyományokban is mélyen gyökerező, fénykorát az 1930-50-es években elérő műfaj az emberek életét, vágyait és küzdelmeit tükrözi.

Vincenzo Bellini operájának hősnője tudtán kívül nyaktörő magasságban egyensúlyoz, míg e főszerep megformálója okvetlenül tudatában van annak, hogy a bel canto egyik legszebb és legkockázatosabb szólama az övé.

„Improvizációs gasztroszínház – sok röhögéssel, alapvetően édes ízben, és némi savanykás zamattal. Mindezt kultúrtörténeti szempontból több rétegben egymásra pakoljuk, aztán feltekerjük a hőfokot. Pont olyan sül ki belőle, mint egy finom flódni” – meséli Stahl Judit, az előadás megálmodója.