Előadásunkban az egész hrabali életművön átvilágító, szikrázó életszeretetet szeretnénk működésbe hozni. Nem egyetlen művét dolgoztuk fel az írónak, hanem az ismertebb regényeinek, novelláinak motívumaiból és a színészekkel közös improvizációk alapján hoztunk létre egy hrabali szellemiségű, de mégiscsak saját történetet, vagy még inkább: interaktív történést, amelybe igyekszünk minél jobban bevonni a nézőt is.

Azért szerkesztettünk így, mert úgy tapasztaltuk, hogy a hrabali művek gazdagsága, szószátyárságuk, a történetek folytonos kacskaringói nem kényszeríthetőek egy unalmasan lineáris narratíva béklyójába. Ezek a történetek csak akkor nyílnak ki igazán, ha megtartjuk sajátos képlékenységüket. A próbafolyamat alatt azt is észrevettük, hogy akkor vagyunk hűek Hrabalhoz, ha mint ő, mi is elsősorban magunkban és a minket körülvevő szűk környezetben fedezzük fel a világ abszurditását és a benne rejlő szépséget. Ezért nem tudtuk (persze nem is akartuk) megúszni, hogy saját életünket ne dolgozzuk bele az előadásba.

100 percben, egy felvonásban