Mrozek abszurd drámája azt vizsgálja, hogy amikor az élet és halál közötti választásra kényszerülünk, milyen mértékű emberségünk marad meg – és ezt a nem-emberséget nevezhetjük-e még méltóságnak? A katasztrófa azonban nem csak szörnyűségeket tár fel: az abszurdban rejlő tragikomikum lehetőséget ad arra, hogy önmagunkra és társadalmunkra másként tekinthessünk.

A darab egy fundamentális kérdést tesz fel: működhet-e az egyenlőség, a demokrácia, az igazság egy olyan világban, ahol az alapvető erőviszonyok teljesen aszimmetrikusak? A válasz nem vigasztaló. A hatalom nem néz a szemünkbe – nem is kell, mert elég egy gesztus, egy szavazat, egy ígéret, hogy az ember megtörjön és megadja magát.
Mégsem ez a pesszimizmus az utolsó szó. Valamiképpen a legyőzöttség közepén a valódi szabadság lehetősége rezdül meg, amit a belső tudatosság vezérel – és ezáltal a minden feladása is lehet felemelő tett. A darab humora és könnyedsége azonban megenyhíti ezt az értelmezést: csak akkor szabadulhatunk meg, ha képesek vagyunk magunkra és helyzeteinkre gúnnyal, öniróniával tekinteni.
Ha az ember vállalja a sorsát, akkor már nem fogoly többé, hanem szabad – és talán még nevetni is tud rajta.

Alkotók:
Konfár Erik - A Kövér
Bárnai Péter - A Középső
Varga Levente - A Kicsi
Sárosi Gábor - Postás
Keller Dániel - Lakáj/Hegedűs

Dramaturg: Sárosi Gábor
Szinháztechnikus: Barcsik László/Bujdosó Zsolt
Díszlettervező: Nagy János/Pesti Mátyás
Fényterv, fénytechnika: Katonka Zoltán
Asszisztens: Pethő Laura
Műfordító: Kerényi Grácia
Rendező: Nagy János

A szerző örököseinek az engedélyét a Diogenes Verlag AG (CH) és a Hofra Kft. közvetítette.