A színészek egyre többször keveredtek velük vitába, sokszor leállt vagy félbeszakadt az előadás, míg az egyik Hamlet előadás alatt a címszerepet játszó színész Yorick koponyájával fejbe dobta az egyik popcornozó nézőt. Az igazi tragédia azonban egy Cid előadáson következett be, mikor két felbőszült Kossuth-díjas színész a nézők közé hajított egy másfél mázsás kandelábert – négy halott, tizenöt sebesült. A kormány bezáratta az összes színházat.
Ennek már három éve. Itt az ideje az óvatos nyitásnak. A Kultusz-minisztérium prevenciós alapja létrehoz egy felsőfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik. A diploma tulajdonképpen egyfajta jogosítvány, ami igazolja, hogy tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fokozott pszichikai és fizikai terhelés elviselésére…
A darab a szatíra eszközeivel vizsgálja a színház szerepét, helyét a XXI. században. A néző szemszögéből áttekinti a színház történetét a születéstől (eleusziszi misztériumok) a multimédiás korszak színházi agóniájáig. Felteszi azokat a kérdéseket, amit mi, színházcsináló emberek nap mint nap felteszünk magunknak és egymásnak, hogy miért érdemes, hogy érdemes-e egyáltalán. Hogy van-e ebben a művészeti ágban valami olyan pótolhatatlanul egyedi mozzanat, mely a létjogosultságát és érvényességét jelentheti a kultúrafogyasztás silány és sivár korszakában? Hogy a puszta szórakozatáson túl van-e valami dolgunk a színházban, hogy iparosok vagy művészek vagyunk. Meg hogy meddig vagyunk egyáltalán.

Díszlet: Ágh Márton
Jelmez: Kiss Julcsi
Zeneszerző: Árkosi Szabolcs
Fény: Kovács Áron
Asszisztens: Gyulay Eszter

Rendező: Árkosi Árpád