Nemzeti Klasszikusok Napjai – Örkény István Napok

Örkény István: Kulcskeresők

tragikomédia

A Kőszegi Várszínház és a Gózon Gyula Kamaraszínház előadása

Szereplők:

Fóris – Rékasi Károly

Nelli – Nagyváradi Erzsébet

Katinka – Sipos Ilka e.h.

Erika – Sajgál Erika

Bolyongó – Pusztaszeri Kornél

Bodó – Kocsis Gábor

Benedek – Gieler Csaba

Díszlettervező: Ondraschek Péter

Jelmeztervező: Veréb Dia

Zenei szerkesztő: Fehérváry Lilla

Rendezőasszisztens: Kiss Kriszta

Producer: Szabó Ágnes

Rendező: Hajdú László

Néhány szó a műhöz

A színen modern lakótelepi lakást látunk, költözés utáni teljes felfordultságban. Minden szanaszét hever. Ládák, bőröndök, üvegek, ágynemű, állólámpa, és dobozok mindenütt. Színes dobozok. Ruhák és kabátok lógnak a szekrényajtón, szögön, polcon. A szoba végső formáját csak sejteni lehet. Egy asztal, néhány fotellel, rajta virág. Középen egy összegöngyölt szőnyeg és egy porszívó. Háttérben az előszoba látszik, ebből nyílnak a többi helyiségek. Az előszoba ajtóban középkorú asszony jelenik meg kosarakkal, szatyrokkal megrakodva. Háromszor fordul, míg mindent becipel a folyosóról.

Mészöly Miklós (a perui követnek):

“Nézze, kedves uram, ha nekem egy szóval kellene megmondanom, milyenek vagyunk – mi magyarok -, azt mondom, hogy mi egy álmodó nép vagyunk.”

____________________________________

Benedek         Mi a helyzet?

Bolyongó       Egy ilyen összekuszált gubanc, amit mi nagy nehezen kigubancoltunk. Nézze csak. Azt, hogy a mi kutyánk már két hete nem él, ma se tudja az anyám.

Benedek        Majd kitudódik.

Bolyongó      Egyszer. De az, hogy ma jó volt, és a kezemből felvágottat evett, megaranyozza majd anyám bánatát. Egy illúzió nemcsak haladék, hanem vigasz is, hogy tovább lehessen élni. Ezt tapasztaltam jöttömben-mentemben, márpedig eleget látok, Benedek úr, mert rettentően vonzanak a lépcsőházak meg a csukott ajtók.

_____________________________________

Mészöly Miklós (a perui követnek):

“Nézze, kedves uram, ha nekem egy szóval kellene megmondanom, milyenek vagyunk – mi magyarok -, azt mondom, hogy mi egy álmodó nép vagyunk.”

Örkény István: “És akkor született meg bennem ez a drámai gondolat, hogy én ezt a vonásunkat megszemélyesítem. És egy álmodót teszek a színpadra! Megírok valakit, aki álmokat ad az embereknek. És a darabomnak (voltaképpen most már a tartalmát is elmondtam), egy kudarcok egymásutánját végig szenvedő pilóta a hőse, akivel egyik baj a másik után történik, és mindet legyőzve érzi magát zseniális pilótának, amiben neki ez az ember – aki az álmokat szállítja, szövi és bele súgja a fülekbe – segít! Hát erről szól az én darabom!”