Közreműködik:
Giovanni Bertolazzi – zongora / Kodály Filharmonikusok / Kodály Kórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)

Vezényel: Alexander Sladkovsky

A Kodály Filharmonikusok évadzáró hangversenye a későromantika két nagyszabású, népszerű alkotását kínálja közönségének. Szergej Rahmanyinov négy zongoraversenye közül a második, c-moll hangnemű, a zongorairodalom egyik legnépszerűbb darabja. A mű egy alkotói válságot követően született, miután I. szimfóniájának sikertelensége mély depresszióba taszította a szerzőt. Egy orvos-terapeuta, Nyikolaj Dahl segítségével nyerte vissza alkotókedvét. A nyitótétel jellegzetes harangszerű akkordmenettel indul, amely fokozatosan vezet el a főtémához. A lassú tétel bensőséges, éneklő dallamvilágú, míg a zárótétel diadalmas, nagy ívű, virtuóz karakterű. A koncert egyszerre mutatja meg Rahmanyinov szenvedélyes érzelmességét és lenyűgöző zongoratechnikáját, miközben dallamai és dúsan hangszerelt hangzásai mélyen megmaradnak a hallgató emlékezetében.

A budapesti Királyi Opera igazgatójaként is tevékenykedő Gustav Mahler monumentális második szimfóniája az emberi lét alapkérdéseit járja körül: az élet, halál, szenvedés és megváltás témáit. A 19-20. század fordulóján keletkezett terjedelmes, öttételes mű előadása hatalmas apparátust igényel: nagyzenekart, vegyeskart, két énekes szólistát, külső rézfúvós együttest, valamint orgonát alkalmaz a szerző. Az első tétel gyászinduló jellegű, drámai küzdelmet ábrázol. A második tétel idilli emlékkép, amely a múlt békésebb pillanatait idézi. A harmadik egy groteszk scherzo, és az élet hiábavalóságát tükrözi. A negyedik tétel („Urlicht” – Ősfény) alt szólója bensőséges hitvallás. A Klopstock „Feltámadás” című versére épül monumentális finálé kórussal szólal meg, a végső megdicsőülés vízióját megjelenítve. Mahler II. szimfóniája nem csupán nagyszabású zenei élményt ígér, hanem spirituális utazást is, amely a szenvedéstől a reményig vezeti a hallgatót.

– baljos –