Mindketten a népzene felől érkeztünk, de ezt a repertoárt mélyen átszűrjük magunkon, így válik az egy belső pontból kiinduló improvizációvá, személyes népzenévé. A duózás művészete számomra az a biztonság, hogy elengedhetjük magunkat, és így egymásban bízva ketten töltünk meg óriási tereket, minden hallgató szívének legközepéig toljuk el a hangokat. Néhány dal erejéig Fassang László fog az orgonához ülni. Vele is összeköt az a számtalan templomi, koncerttermi zenélés, ami hosszú évekig műveltünk a világ minden földrészén. A Müpa nagytermében való éjszakai közös gyakorlások is ezt az izgalmat adták: nincs ott senki, csak mi és a hangok, amelyek szeszélyesen röpködnek a térben, az orgona regisztereinek változásaitól vagy az énekhang alkalmazásától függően.

Szeretném, ha minden hang közel jönne a hallgatósághoz, és nem csak a monumentalitás lehetőségeivel élnénk. Olyan élményt keresek, amely a közönséget is, minket is körbefon, megemel, hiszen ezen az estén a tér minden pontjából jöhet a hang. Akár még a nézők torkából is." (Palya Bea)