Lehet szórakoztató a vers? Hogyan szól hozzánk, amikor rólunk szól? Milyen az a pálya, ami nem lejt? Látjuk-e a kaput magunk előtt? Képesek vagyunk-e annyira emberek lenni, hogy a körülöttünk élőket toleráljuk, kezet nyújtsunk nekik? Tudunk-e felnőttként játszani, gyerekszívvel fontos látszani? Merjük-e kimondani, ha hülye a bíró, vagy épp a néző a meccsen? Merjük-e vállalni önmagunkat az élet kereszttüzében is? Tud-e bármi annyira tiszta lenni, hogy a lélek hullámzásait feltárja, mint a költészet? Nem utolsó sorban pedig: ki viszi át a Szerelmet a túlsó partra?

Izgalmas, humoros és szembenéző, lélekbe mélyedő előadás, ahol Nagy László bedobja a labdát, József Attila Kosztolányinak passzol, Zalán Tibor hátrafejel, Weöres Sándor begurítja Ady Endrének, aki Radnótit cselezi ki, s a stafétát Babitsnak adja, Kányádi a háló előtt véd, Jeszenyin pedig sípot fúj. Összjáték, ahol lehet passzolni, sőt kell is, a versek közjátékában, ahol két egyedi előadóművész hangja alakul összhanggá.

Az előadás időtartama: 70 perc