Cimbalmosok, énekesek, gitárosok, hárfások, harmonikások és ütősök – ők alkotják a Bartók Konzervatórium úgynevezett „kis tanszakait”. A rájuk jellemző sokszínűségből értelemszerűen következik a hangverseny címe is: patchwork, ami egyfajta kézműves foltmozaik-technikát jelent. Nagy múltú hangszerek ezek: a hárfa története az ókorban kezdődött, a gitár népszerűsége pedig a kora középkor óta töretlen; a világon számos formában létező cimbalom alapvetően ma is tradicionális népi hangszer, míg a harmonika viszonylag fiatalnak számít, és sokáig elsősorban a tánczenében volt közkedvelt; az ének és az ütőhangszerek pedig feltehetőleg már az első embernek is „hangszerei” voltak. Közös bennük, hogy az énekeseket nem számítva – akiknek irigylésre méltó repertoárja talán még a zongoránál és a vonóshangszerekénél is gazdagabb – műzenei irodalmuk kifejezetten sajátos. Bár nem kerülték el őket a korszakos jelentőségű zeneszerzők sem, az évszázadok során elsősorban a kisebb mesterek komponáltak szívesen rájuk, s kitapasztalva játéktechnikájukat gyakran teljes ciklusokkal, egész sor nagyszerű művel gazdagították a hangszeres műfajt. A hangverseny műsora ennek megfelelően zenetörténeti korszakok és műfajok szempontjából is igen változatos: egyaránt ízelítőt ad a barokk korszak, a bécsi klasszikus stílus, a romantika és a XX-XXI. század zenéjéből.