A darab fonalát Mezei Kinga és Góli Kornélia dramaturg a többé vagy kevésbé ismert nótákra fűzik fel, folyamatosan kontextusba helyezve azokat. Így minden jelenetet sanzon illusztrál, illetve minden sanzont jelenet – oda-vissza játék ez, ami drámaivá teszi a szituációkat. A színészi stíl, amellyel Mezei Piafot alakítja, burleszk-szerű, de eleven és gyors. A tempó igen intenzív – az előadók (még egy színész és egy zongorista) szinte átrohannak az előadáson, amely énekszámokból, minimális mozgásból és leginkább képzőművészeti elemekből tevődik össze. A fókuszban természetesen a művésznő röpke élete és karrierje áll, de a sebesség révén premier plánba kerül ami a legismertebb belőle ‒ az éneklés. Méghozzá úgy, hogy abból megsejthető a dal közelmúltja és közeljövője is. Így aztán még mélyebben derül ki az, hogy Edith meséje nem csak az övé, hanem mindannyiunké – szomorú mese a szerelem lehetetlenségéről és az emberfeletti küldetés hívó szaváról.

RENDEZŐ                     Mezei Kinga

Edith Piaf                      Mezei Kinga
Szerelme          Mészáros Gábor / Kőrösi Iván
A zongoránál                Varga Iván m.v.
Rendezés, látvány          Mezei Kinga
Dramaturg                     Góli Kornélia
Koreográfus                     Kiss Anikó
Jelmez               Csonti Andrea, Gero Katalin
Projekció                       Baráth Attila
Díszletkivitelezés            Rápóti Attila
A rendező asszisztense  Puskás Zoltán
Ügyelő                           Lovas Csilla
Világítás             Majoros Róbert, Mezei Edvárd