Pinokkió – őt senkinek nem kell bemutatni! Valamilyen formában mindenki találkozott már vele: A fadarabként kezdi, akiből egy idősödő szegény ember kifarag magának egy bábut, hogy ne maradjon egyedül öregkorára, – ám a fabáb kicsit fafejűnek tűnik, játszani akar és csavarogni, szabadon kószálni, nem pedig rögtön iskolapadba ülni. A kalandozás izgalmas és gyakran veszélyes helyzetekbe sodorja Pinokkiót, sok jó és rossz emberrel és állattal ismerkedik meg. Eleinte nem is tud különbséget tenni, gyakran félreérti a segítőkészséget és nem jön rá a gonosz szándékokra, nem ismeri fel, ki segíti. De hiába "csak" egy fabáb; de szíve van, és ez a szív igazi életet ajándékoz neki. Útitársai a kalandozásban: a Táltos Tücsök és a Pillangó, titokzatosan segíti a Kékhajú Tündér és gyakran félrecsábítja a Macska és a Róka, ám végül hazatalál Gepettohoz, a családi fészekbe.

"Pinokkió figuráját azt hiszem, nagyon lehet szeretni – hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy a saját utunkat járjuk, ne mások döntsék el az életünk alakulását. – még akkor is, ha ezen a "saját úton" néha szamarak leszünk is. Eközben észre sem vesszük, hogy mi mindent megtanulunk útközben: Emberré érünk." (Czeizel Gábor)