Nincs még egy olyan magyar szerző, akinek sajátos és varázslatos világa intelligens, kacagtató és mégis fájdalmasan szép humorral párosulna. Rejtő olyan klasszikusa a magyar szórakoztató regénynek, mint az angol Wodehouse, vagy akár az abszurd humorú Stephen Leacock. Rajtuk is túlmutat azonban hihetetlen fantáziájával és mély életbölcsességével, amit igen kalandos, de fájdalmasan rövid élete hitelesít. Generációk nőttek és még nőnek fel ma is rajta

Rejtő szereplői alvilági figurák, akik előbb lőnek, aztán kérdeznek, de olyan kifinomultan beszélnek, mint megannyi angol lord. Elég, ha csak a regény halhatatlan kezdősorára gondolunk: ”Uram! A késemért jöttem!”. Mindez egy lerobbant, düledező, verekedésben széthullott kocsmában, az egyik verekedő szájából. Kevés olyan regényről tudunk, aminek első mondata szállóigévé, egyben a magyar kultúra szerves részévé vált.

A Piszkos Fred, a kapitány főszereplője Fülig Jimmy, aki elszegődik egy luxushajóra, ahol egyszerre két állást kell ellátnia: ő játssza Josét, a spanyol pincért, és Wilkins Hutchinst, az amerikai fűtőt. Korán fölkelti egy titokzatos fiatalember szimpátiáját, akiről útközben kiderül: ő a Boldogság szigetek ifjú uralkodója. Néhány gyilkossággal, kísértetjárással és egy tömeghisztériába torkolló áljárvánnyal később a herceg különös kéréssel áll elő: cseréljenek szerepet! Míg Jimmy eljátssza az uralkodót, ő elvegyül a nép körében Szingapúrban, aztán még időben visszacsinálják a dolgot. Csakhogy tudtukon kívül mindketten egy jókora összeesküvés részesei, és miközben St. Antonio főherceg elveszik a szingapúri alvilágban, őfelsége I. Fülig Jimmy kénytelen mindent megtenni, hogy megóvja „kollégája” trónját. A címszereplő, Piszkos Fred is minduntalan felbukkan, az iránta táplált közutálatot kihasználva rendszeresen kimenti az ifjú herceget a bajból. A nagy kérdés, hogy vajon miért teszi ezt egy olyan ember, akit mindenki gyűlöl, és ő sem szeret senkit?

És miért musical? Mert a közönség imádja a zenés darabokat, és azért, mert Rejtő világát, abszurditását, humorát és filozófiáját a zene segítségével tudjuk igazán közel vinni a publikumhoz.

Színpadra alkalmazta: Vajda Katalin
Kocsmatöltelékek és a tánckar: Appril Projekt
Vezetője: Kazarján Dániel

Rejtő Jenő azonos című regénye alapján írta: Vajda Katalin
Zene: Lázár Vilmos
Producer: Fogarassy András, Sas Tamás