A Lúdanyó meséi (franciául Mamère l’Oye) Maurice Ravel francia zeneszerző műve. Eredetileg négykezes zongoradarabnak íródott, majd balett készült belőle. Ravel baráti köre, az Apacsok francia impresszionista csoport Ida és Cipa Godebskinél gyűlt össze, hogy a kor zenei- esztétikai kérdéseit megvitassák. A gyermektelen, egyedülálló Ravel gyakran eltűnt a társaságból, és a család két gyermeke, Jean és Mimie szobájában mesélt. Innen jött az ötlet, hogy írjon egy zongoradarabot, amihez végül Charles Perrault 1696-ban megjelent mesegyűjteménye adta a kiinduló alapot.

A bemutató nagy sikert aratott, aminek hatására Ravel elkészítette a darab zenekarra való hangszerelését, sőt a Théâtre des Arts igazgatója javaslatára balettet írt belőle. Ehhez a viszonylag rövid kamaradarabot ki kellett egészítenie egyéb tánctételekkel is. Az így félórássá bővült balett változat Csipkerózsika központi alakja köré szerveződött. A történetet Lúdanyó meséli el, miközben hazafelé tartanak ludacskáival. Sorra megelevenednek szemünk láttára a mesék: először Csipkerózsikát láthatjuk, aki az átok után a várva várt királyfi csókjára ébred, majd könnyed keringő dallamára talál egymásra a Szépség és a Szörnyeteg. Ezután elutazunk egy távoli helyre, ahol Csúnyácska császárné táncol apró emberkékkel, mielőtt a szerelem hatalma ismét boldogságot hoz. A mese végén, mintha Tündérországba kerülnénk, a ludacskák kis tündérekként jelennek meg, minden szép és jó lesz, így ér véget Lúdanyó meséje.

Az előadás interaktív módon mesél a gyermekeknek, sok kedvességgel, játékkal és humorral.
Ajánlott korosztály: 4 éves kortól

40 perc