„Tűz, nem víz az én szerelmem” – mondja Psyché, azaz Lónyay Erzsébet. Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, mint szenvedélyekben gazdag története. Psyché vágyak, veszteségek és szerelmek között sodródva, hol pajzán humorral, hol nyers őszinteséggel keresi helyét egy álszent világban. Lehet rajta nevetni, sírni, de senki ne lepődjön meg, ha magára ismer.

Váradi Eszter Sára a Psychéről: „Semmiféleképpen nem az a célunk, hogy egy fennkölt irodalmi est szülessen. Mindketten azt gondoljuk Kristóffal, hogy egy női sorsot kell megmutatni, és ebből a sűrűn szőtt irodalmi anyagból egy igazi színházi előadást kell létrehoznunk. A nyelvezete gyönyörű, szerintem nagyon izgalmas ma ilyen szöveget hallgatni, amiből egy végtelenül szép női történet bontakozik ki, ami sokakhoz elérhet, és nem feltétlenül csak a nőkhöz. A Psyché számomra egy szívet-lelket megszólító történet, megjelenik benne az erotika, a bujaság és hihetetlenül jó a humora.”