Kevés olyan alkotó van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne, mint Radnóti Miklósnál. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Pomogáts Béla szavaival: “Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyikük pusztítsa el előbb.”

A 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakját idézi meg irodalmi estjén Szőke Pál, a Jókai Színház színművésze, Babits-díjas előadóművész.

Ettől a nemzettől, az országtól sok mindent elvettek a történelme során. Egy valamit azonban soha nem vehetnek el. A magyarul beszélő, gondolkodó, alkotó művészeinket. Akik minden esetben a nemzet felemelkedését próbálták segíteni. Pedig néha megfeledkezünk róluk, megpróbáljuk elhallgatni Őket. De Istennek hála ez nem sikerülhet, mert a gondolataik minden elhallgatáson átragyognak.

A műsorból:

Ikrek hava (részlet)

A „Meredek út” egyik példányára

Sem emlék, sem varázslat

Mint a bika

Tétova óda

Tegnap és ma

Járkálj csak, halálraítélt

Első ecloga

Veresmart

A la recherche

Töredék

Két karodban

Hetedik ecloga

Erőltetett menet

Razglednicák

Nem tudhatom…