Az orgona, ez az egyszerre akusztikus és gépi jellegű instrumentum a hangzásával, de akár már a puszta látványával is képes felkelteni bennünk a tágasság, a hatalmas távolságokat átfogó kiterjedés képzetét. Ezen a koncerten azonban az orgonához társuló szaxofon és élő elektronika révén, a klasszikus és kortárs zene, valamint a jazz elemeit felhasználó, beskatulyázhatatlan improvizatív játéknak köszönhetően még a megszokottnál is lenyűgözőbbé válik ez a széles horizont.

A Norvégminta lassan hömpölygő, mégis rendkívül szórakoztató színpadi élmény, ahol minden mondat alatt ott remeg a kérdés: vajon mi is elférünk-e ebben a rend mintázta világban? Nagyon skandináv, nagyon mai és nagyon humoros. És közben nagyon is rólunk szól.

"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.