Mindhárman más kor szülöttei, más stílus képviselői, valójában nehéz közös pontot találni zenéjükben, de reprezentálják Ránki Dezső nyitottságát, jó ízlését, értékközpontúságát, virtuozitás és elmélyültség, összetettség és letisztultság iránt egyaránt vonzódó személyiségét, egyszóval mindazt, amiről a nagy művész felismerhető.

Különleges alkalom, hogy a kiváló zongorista bérletszerű sorozatban, három alkalommal is a közönség elé lép. Ránki nem szereti, ha ünneplik, kerüli a feltűnést, ritkán ad interjút; honlapja sincs, mégis tudnak róla, koncertjeinek nagyobb részét külföldön adja. "Otthonszerető ember vagyok, nagy kertünk van, rengeteg könyv, lemez, unalomra nincs esély. És akkor sem unatkozom, ha semmit sem csinálok, csak együtt vagyunk otthon, és például hallgatom a madarakat." Ő zenélni szeret, és csak akkor áll ki egy műsorral, ha művészi elvei alapján tökéletesen kidolgozta azt. Nem az iparosok közé tartozik, akik szemkápráztató termékeket gyártanak futószalagon, és az év nagy részét szállodákban töltik. Az ő a műfaja a manufaktúra, amelyben időt és fáradságot nem kímélve dolgozik. Lehet, hogy hosszabb ideig dolgozik, de ami kikerül a keze alól, az örökbecsű, egy életre szól. Ezen a hangversenyen az a Concerto Budapest zenekar kíséri, amellyel számos alkalommal lépett már fel, és amelyet régi muzsikustársa, Keller András vezet.

Műsor:

Haydn: D-dúr ("Londoni") szimfónia, Hob. I:104
Haydn: d-moll ("Lamentatione") szimfónia, Hob. I:26
Liszt: Haláltánc - parafrázis a "Dies irae" fölött zongorára és zenekarra
Haydn: D-dúr zongoraverseny, Hob. XVIII:11
Dukay: A lenyugvó Naphoz - hatodik változat. Áldozati zene a fény növekedésének idejére
Haydn: D-dúr ("Kürtjel") szimfónia, Hob. I:31