Wolfgang Amadeus MOZART (1756-1791) : Les Petits Riens, 1778 (ballet pantomime), K.Anh.10/299b – ’ouverture’
Nicolas ISOUARD (1773-1818): Cendrillon, 1810 (opéra-comique) – ’Romance du Prince’
Pierre GAVEAUX (1760-1825): Léonore, 1798 (opéra-comique) – ’Air de Florestan
Niccolò PICCINNI (1728-1800): Atys, 1780 (tragédie lyrique) – ’Air d’Atys’
André Ernest Modeste GRÉTRY (1741-1813): Le Jugement de Midas, 1778 (opéra-comique) - ’ouverture’
Jean-Paul-Égide MARTINI (1741-1816): Sappho, 1794 (opéra-comique) – ’Air de Phaon’

-----

Nicolas DALAYRAC (1753 – 1809): Adèle et Dorsan,1795 (opéra-comique) – ’Air de Dorsan’
Henri-Joseph RIGEL (1741-1799): Alix de Beaucaire (opéra-comique) – ’Air de Hugues’
Luigi CHERUBINI (1760-1842): Démophon, 1788 (tragédie lyrique) – ’Air d’Osmide’
Étienne-Nicolas MÉHUL (1763-1817): Symphony No. 5. in A major (unfinished), 1810 - Andante, Allegro
Étienne-Nicolas MÉHUL (1763-1817): Une Folie, 1802 (opéra-comique) – ’Air de Florival’
Johann Christoph VOGEL (1756-1788): Démophon, 1789 (tragédie lyrique) – ’Air de Timante’

Közreműködők:

CYRILLE Dubois – tenor
ORFEO Zenekar (korhű hangszereken)

vezényel: VASHEGYI György

A francia forradalom nagy hatással volt a zenére is, különösen az opera műfajára. A Théâtre Favart-ban, a Salle Feydeau-ban és az párizsi Operában bemutatott alkotásokban már 18. század végén érezhető volt a romantika fellángolása. Európa történelmének meghatározó forradalma ösztönzően hatott minden komponista művészetére: megduplázódott találékonyságuk és kísérletező kedvük, ezzel mélyen megújítva a vokális írást és a zenei struktúrákat. A kontinens minden tájáról zeneszerzők érkeztek, hogy műveiket a francia fővárosban mutassák be: köztük Mozart, Piccini, Salieri, Cherubini - néhányan közülük véglegesen Párizst választották otthonuknak. Az új stílus alakításában a franciák sem maradtak alul: Grétry, Rigel és Dalayrac szakítottak a hagyományos szabályokkal. Aligha meglepő, hogy Beethovent is nagyban inspirálta ez a valóban „forradalmi” stílus.