Színhelyünk Verona, ahol minden és mindenki szép, még a fegyvereket is ékszerként lehet viselni és csak játékból hadonásznak vele – amíg el nem rontja valaki a játékot;

Verona, ahol mindenki jó, és mindenki mindenkinek jót akar, legelsősorban is az állam és az egyház, azaz a herceg és a város kedvenc papja – amíg az a sok kis jó össze nem áll egyetlen ijesztő rosszá;

Verona, ahol mindenki gazdag, csak szerelemre nem telik senkinek, aki meg mégsem tudna nélküle élni, annak mindene rámegy, még az élete is – és mégis: ettől, és ekkor lesz a leggazdagabb;

Veronában vagyunk tehát, a jólétben lubickoló, hatalmi násztáncban bokázó, szerelembebelehaló Veronában, amely mégis, vagy tán épp ezért, a szerelmek városa marad most már mindörökre – egynapi járóföldre Mantovától, ahol betevő falatért árulják a mérget.