Segítő kéz a családban
Dr.Domján Mihály előadása

Ha évekkel korábban megkérdezték volna azt tőlem, hogy milyen nekem, ha elismernek, illetve van-e ezeknek a pillanatoknak számomra jelentősége, akkor azzal kezdtem volna a mondatot, hogy "Igen, de..." A válaszom - egészen őszintén - a következő lett volna: "Igen, klassz érzés, de igazából zavar." Persze szinte mindig pozitív élmény volt visszajelzést kapnom, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy frusztrációval vegyült. Sokáig tehát hárítottam és lesöpörtem magamról a jót. Írhatom úgy, hogy könnyebb volt az elismerést adnom, mint befogadnom. Az pedig, hogy lehetne megerősítéseket kérni is, fel sem merült bennem. A mai világunkban az elismerést egyesek a lájkokban és a megosztásokban mérik. Tegye mindenki őszintén a szívére a kezét, hogy időnként nem pillant-e rá a számokra. Szerintem igen. Ezzel nincs gond, de van itt egy sokkal mélyebb réteg, méghozzá a külvilág véleményétől való függés.