Willy Russell: Shirley Valentine
Lírai komédia két részben.

Hányan és hányszor gondoltak arra, hogy ki kellene lépni a háztartás és a házasság monotóniájából, a megunt háziasszonyi és családanyai szerepből és elmenni messzire. Mindent otthagyni és új életet kezdeni. Megkeresni régi énünket és mai igazibb önmagunkat. Shirley Valentine az 1988-as londoni ősbemutató óta bejárta az egész világot, színdarabban és amerikai filmben egyaránt. Most végre elérkezett Vándor Évához.

Shirley Valentine negyvenhét, illetve negyvennyolc évesen, mondhatni, ráunt az életére, annyira ráunt, hogy összeszedte minden bátorságát, karon fogta a vak szerencsét és útnak indult élni. Az ő lírizált történetét nézhetjük végig Vándor Éva energiát nem sajnáló játékában, egy aranyosan naiv, önbizalomadó estén.

Szóval Shirley ráunt a férjére, már jó sok éve, sőt igazából nem csak a férjére, mindenre ráunt és lényegében nem csinál semmit. A dilemma és az alapkérdés a semmittevés és a valamit tevés között bontakozik ki. Sok kis eseménynek köszönhetően végül elfogadja feminista barátnője ajándékutazását és kettesben nekivágnak Görögországnak. Itt is vannak nehézségek, aztán vannak boldogságok, megvalósul az álom, ami persze nem az igazi, de egy varázslatosan titokzatos helyi csábító megédesíti, aztán Shirley úgy dönt, hogy kint marad. Nem a férfi miatt, hanem mert úgy érzi, itt élhet, pontosabban itt végre elkezdett élni. Úgysem hiányzik igazán senkinek. Persze a férje megígérte, hogy eljön érte..