Oliver Messiaen: Et exspecto resurrectionem mortuorum
Szentpáli Roland: 3 tánc
Liszt Ferenc: Mazeppa

Közreműködik:
Szaller István (szaxofon)
Szentpáli Roland (tuba)
Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium Fúvószenekara (Művészeti vezető: Makovecz Pál)

Vezényel: Makovecz Pál

Lisztet és Messiaent közel száz év választja el egymástól, amely időben a zene is robbanásszerű esztétikai és funkciós változáson ment át. A két zeneszerző közötti párhuzam mégsem ördögtől való: az ártatlan egyszerűség és szenvedélyes fantázia hatja át mindkét mélyen vallásos művész életművét, akik értő figyelmükkel kísérték tanítványaikat, az új zene nemzedékeit. Lisztet már az 1820-as években foglalkoztatta a Byron epikus költeménye nyomán toposszá vált hős Mazeppa alakja, de csak 1851-ben készült el a programjában Victor Hugo versét idéző szimfonikus költeménye. Páratlan hangszerelése szinte megfesti a jelenetet. A rettenetes ostorcsapás-motívum után a lóhoz kötözött megkínzott hős fékevesztett lovaglását a vonósok mind gyorsabb futamai jelenítik meg. A téma variációiban hol a hős sóhajait, hol károgó madárhangokat hallunk, végül megszólalnak a dobok: a vágtatásban kifulladt ló földre rogy. A felharsanó fanfárok már a kozákok érkezését, a hős megmenekülését jelzik. Messiaen művének dramaturgiája hasonlóan épül fel, de már eltérő zenei eszközöket használ: a mélységből Istenhez kiáltó fohászától vezet egészen a megváltás misztikumáig. A két világháborúban elhunyt áldozatoknak emléket állító mű hagyományosan egyházi hangszerekre, fúvósokra és ütősökre készült 1964-ben, és címében is szorosan kapcsolódik a valláshoz, a Credo szavait idézi „És várom a holtak föltámadását”. A két drámai hatású művet Szentpáli Roland 2007-ben komponált három tánca ellenpontozza, pezsgő, izgalmas karaktereivel.