Nyakunkon a százéves évforduló, amint a Monarchia nyakán ott volt száz esztendeje az európai háborús izgalom kollektív lelkesedése. Sírjunk-e mindezen vagy röhögjünk? Švejk, a prágai Kehely söröző híres nevezetes kutyapecére, a főhős, maga sem veszi észre, hogy irdatlan lelkesedése évtizedeken át ad majd erőt minden olvasónak, mikor a tomboló háborús ostobaság közepén mulatni vágyik.

A regény nyolcszáz oldala kimeríthetetlenül komikus helyzetek sorát kínálja. Szegeden a Kisszínház húsz esztendeje már fölmutatta egyszer ezt a lehetőséget. Nem valamiféle fölújítás születik mégsem: a fúvószenekarral fölszerelt kocsmánk örök. Ahogy Katz tisztelendő úr, Lukaš főhadnagy és a Nő is az.

Mi, magyarok egészen másképp éltük/éljük meg az elsőnek mondott világháborúsdit, mint a derék, győztes szomszédok. Vonaton és lövészárokban, sorozásokon és kutyasétáltatás közben a kérdés mégis ugyanaz: Mit ér az ember, ha bájosan hülye, de mégis katona.

Jaroslav Hašek (1883–1923) cseh író, újságíró. Nézeteiért többször bebörtönözték. Részt vett az első világháborúban. Legismertebb regénye a Švejk, a derék katona. Több mint hatvan nyelvre lefordították.

Közreműködők: a K. u. K. rezesbanda