A történet szerint az égben három párka (Klárika, Lenke, Andika) szövi az emberi életek fonalát. Klárika, a boldog végkifejlet megszállottja szeretne végre szép feleséget találni Küónnak, a jóképű nőcsábász nemes úrfinak. Az arra járó öreg tehenésznőt, Grüllét gyönyörű fiatal lánnyá változtatja, hogy méltó párja lehessen a fiúnak. Küónnak azonban szörnyű titka van: valójában ő már meghalt egyszer (párbajban szúrták le), és az alvilág istene, Hádész Henrik azzal a feltétellel engedte csak vissza a földre, hogy egy szép lányt leküld maga helyett - azaz: hogy megöli.

A jóságos Klárika tehát akaratlanul is a halálba küldi a megszépült Grüllét, hacsak... Hacsak számtalan képtelen félreértés után az istenek meg nem tapasztalják saját bőrükön, hogy nem szabad a földiek sorsával játszadozniuk. Dinyés Dániel és Szabó Borbála meseoperáját gyerekeknek készítettük, és hatéves kortól ajánljuk.

"Úgy gondoltuk, hogy a meseopera a legjobb választás a gyerekek színházba vonzására. Sajnos elég költséges és komplikált műfaj, de szerencsére a Bárkán kaptunk annyi bizalmat, hogy próbát tehessünk ezzel az egésszel - igényes, de szórakoztató, a gyerekek fantáziáját igénybe vevő, nekik mindenféle megjegyezhető, később idézhető dallamot felajánló zenét készítsünk. A témát a görög/római mitológiából vesszük. Nem is annyira a tanító/nevelő szándékot tartottuk szem előtt, nem gondoltuk, hogy az előadásnak át kéne vennie a rendhagyó irodalomtörténet-óra szerepét, inkább azért örültünk meg ennek a találatnak, mert e mitologikus szereplők jellemvonásainak megértése, az egyes (esetlegesen kreált) szituációkban való viselkedésük, reakciójuk ábrázolása olyan ismeretekkel ruházza föl a fiatal nézőt, aminek bármikor hasznát veheti később - az esszenciális téma nagyon is alkalmas erre. Jól látszik, ki szerelmes, ki öntelt, ki irigy, ki odaadó, ki ostoba - és aztán mi történik vele, merre változik.

De elsősorban azért örülünk annak, hogy ezen dolgozhatunk, mert úgy emlékszünk, hogy ez jó volt - egyszerű dolgok ezek. Hogy szerettünk mesét hallgatni, amikor kicsik voltunk, hogy szerettünk zenét hallgatni és később egymásnak visszaénekelni azt, hogy szerettünk operába járni (volt bérletünk!), mert elvarázsolt minket a nagy zenekar és a látvány, az énekesek hangja. Szerettük a színházszagot és izgultunk a nézőtér sötétjében, hogy mi lesz a vége. Hogy hónapokig tárgyaltuk, amikor bemehettünk a zenészekhez hátra, és megnézegethettük, miben mesterkednek. Ezt az előadást zeneszerető emberek készítik, akik mind elég fiatalok, és úgy emlékeznek, hogy ezt a zeneszeretetet gyerekkorukból hozzák magukkal - és az operában halmozták fel. Drukkolunk, hogy a mostani gyerekek is kapjanak ilyesmit - hogy együtt fognak izgulni velünk, hogy vajon a hatalmaskodó, az ember sorsára fittyet hányó istenségek mesterkedései közepette megtalálja-e a szép Grüllé a boldogságot." (Göttinger Pál rendező)