Ahogy a (női?) mondás tartja: ha egy férfi kettőt tüsszent, már halála órájának közellétét érzi. Igen, szenved a szerencsétlen. Miért? Kiszolgáltatottnak érzi magát, esetleg fél, hogy leesik a fejéről a „teremtés koronája”? Vagy csak egyszerűen érzelmileg zsarol, zsarnokoskodik? És a nő? Maga a nyugalom szobra, vagy a türelemé? Egyenesen vágyik a mártíromságra.? Vagy csak józan, két lábon jár a földön? Az „odi et amo” (gyűlölök és szeretek) esete forog fenn? Vagy csak egy házaspár kissé furcsa mindennapja? (Sződy Szilárd)

Szereplők:

Férfi: Makray Gábor
Nő: Árpád Andrea / Facskó Marica

Ítéletnapig

Sződy Szilárdnak

Az agresszor félelme a legyőzött félelménél is nagyobb, fenn kell tartani a feszültséget, és ez veszélyekkel jár. De azért előbb-utóbb belefárad abba, hogy következetesen megőrizze hatalma félelmetességét. Konszolidál. Így aztán idő multával a legyőzött úgy érzi, nincs is rabságban. Már csak azért sem, mert hallja a győző panaszait, hogy mekkora áldozattal jár a hatalom. A konszolidáció mindkét félben zavart kelt, mintha felcserélődnének a szerepek. Csakhogy abban a pillanatban, amikor a helyzet a szabadság színezetében tűnik fel, a győző újra erőre kap, hohó, azért hátrább az agarakkal! És újra agresszorrá válik.

A tétel: agresszió – konszolidáció - megtorlás.

Az Ítéletnapig c. egyfelvonásos abszurd darabomat 1956 emlékének szenteltem.

Szakonyi Károly

Szereplők:

Őr: Tarr György
Őrzött: Gránicz Gábor / Makray Gábor

A rendező munkatársa: Tolcsvai Marianna
Rendezte: Sződy Szilárd