Székely János Caligula helytartója című drámája 1972-ben íródott és mind
a mai napig a huszadik századi magyar drámaírás egyik kiemelkedő
alkotása. Arról beszél, milyen világban élünk, mi változott körülöttünk,
és mi maradt ugyanaz… Mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a világ,
vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy
tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? Petronius, Caligula
szíriai helytartója azt a parancsot kapja, hogy állíttassa fel a császár
aranyszobrát a zsidók jeruzsálemi templomába. Mert a császár ezt
parancsolta, tehát lehetetlen nem teljesíteni. A zsidó Barakiás szerint
viszont teljesíteni a lehetetlen. A darab kérlelhetetlen pontossággal
mutatja be a helytartó kétségbeejtő helyzetét, és emberségéből fakadó
tragédiáját. Székely olyan általános érvényű morális kérdéseket
feszeget, amiknek köszönhetően a dráma sajnos mit sem veszít
naprakészségéből; hiszen létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott
ember…