David Greig-Gordon McIntyre: Szentivánéj
Zenés váltás

Bob 35 éves, Helena 35,1. Helena válóperes ügyvéd, Bob egy maffiózónak dolgozik. Helenának flancos lakása van a legdrágább negyedben, és egy nős pasija, Bob alkalmi kapcsolatok közt teng-leng. Helena másfél hónapja nem nézett a tükörbe, Bob feszült, barátságtalan és paranoid. Helena senkinek nem a tehene, Bob utál várakozni. Helena is. Bob és Helena egy bárban ülnek. Az eső zuhog, Mindketten tele vannak előítélettel és hiányérzettel.

„Jó estét. – Tessék? – Jó estét. – Jó estét. – Foglalt ez a hely? – Nem. – Nem bánod, ha… – Ha? – Leülök. – Ja! Oké, ülj... nem... – Van egy üveg borom. – Aha. – Kéne valaki, aki segít meginni... Dosztojevszkij? – Igen. Szereted? – Nem. Hogy hívnak? – Bob. – Volna kedved alaposan berúgni velem, Bob? Úgy istenesen. Annyira, hogy elfelejtsük, kik vagyunk és honnan jöttünk, és aztán vadul és gátlástalanul szeretkezni? Nem számít, jó lesz-e vagy sem, mert egyikünk sem fog rá emlékezni, ráadásul nem vagy az esetem, szóval semmi esély nincsen rá, hogy bármikor újra találkozzunk. Hmm? Bob. Mit mondasz?"

Mozgás: Biczók Anna m.v.

Fotó: Kállay-Tóth Anett