Ezt a Cseh-Bereményi szerzőpáros állította, ami igazán nem szép tőlük: egy ekkora döher klasszikust csak úgy leravaszozni, nahát… Viszont igaz, amit állítanak: Shakespeare, amellett, hogy nagy döher klasszikus, és avatott ismerője az emberi léleknek, valamint utóbbi legnemesebb megtestesülésének, a politikának, igenis, hogy ravasz volt, nem kevéssé – és talán épp a Szentivánéji álom a legravaszabb műve. Külön ravaszság, hogy a Szentivánéji, úgy tudja az irodalomtörténet (eme márványba vésett pletykagyűjtemény), megrendelésre született, egy házasság alkalmából, nászajándék gyanánt. Ehhez képest elég cifrákat állít a házasság intézményéről.

Meg az előzményéről, a szerelemről is: elmondja mindennek, leszedi róla a keresztvizet, elmebajnak – gyönyörű, de mégiscsak elmebajnak – állítja be, dilinek, ami kiűzi az emberfiát-, illetve lányát a normális emberek társadalmából, bekergeti az erdőbe, ahol aztán megnézheti magát, mintha csak görbe tükröt tartana elé az erdő. Olyan görbét, hogy szinte visszagörbül egyenesbe – hogy tisztán és világosan lássuk benne önmagunkat. Hogy milyenek vagyunk. Hogy legyünk akár tündérek, akár királyok akár tisztes polgárok, még a szerelem sem képes embert faragni belőlünk, és megszabadítani a csalás és az árulás stigmájától – és úgy biztosíthatjuk magunknak a nyugodt és békés házasságot, ha fegyverrel megyünk leánykérőbe; aztán megfosztjuk házastársunkat minden olyan örömétől, aki vagy ami nem mi vagyunk. Legyünk akár polgárok, akár királyok, akár tündérek – hisz mindnyájan emberek vagyunk.

Ezer szerencse, hogy vannak, akik sem ezek, sem azok, de még amazok sem: csak kérges kezű, kérges agyvelejű melósok, akik a maguk setesuta módján valahogy mégiscsak helyrepofozzák az erkölcsi és érzelmi világrendet; akik képesek felülemelkedni a hatalmi harcokon az eredmény – a színielőadás – érdekében; és megmutatni, hogy a szerelem, minden elmebaj-jellege ellenére, mégiscsak kiérdemli a jutalmát, legyen az halál – vagy taps az előadás végén.

William Shakespeare: Szentivánéji álom
bemutató 2021. december 18.

Szereposztás:
Théseus, Oberon......................................................... Ilyés Róbert
Hippolyta, Titánia......................................................... Takács Katalin
Philostratus, Pukk........................................................ Fekete Ádám m.v.
Lysander...................................................................... Fröhlich Kristóf
Demetrius.................................................................... Chován Gábor
Hermia......................................................................... Hartai Petra
Heléna......................................................................... Spolarics Andrea
Égeus.......................................................................... Lugosi György m.v.
Böröndi Bence, színész............................................... Böröndi Bence
Bárnai Péter, rendező, Mustármag.............................. Bárnai Péter m.v.
Hajmási Péter, színész, Porszem................................ Hajmási Péter m.v.
Laboda Kornél, dramaturg, Rózsabimbó..................... Laboda Kornél m.v.
Szőts Orsi, asszisztens, Borsóvirág............................ Szőts Orsi
Dióssi Gábor, színész, Pókháló................................... Dióssi Gábor m.v.

fordító Nádasdy Ádám
dramaturg Komán Attila
díszlettervező Devich Botond
jelmeztervező Szakos Kriszta
világítás Sokorai Attila
zenei vezető Józsa Tamás
a rendező munkatársa Szitás Bernadett
súgó Juhász Gabriella
rendező Fehér Balázs Benő