Egy elhagyott hídon az éjszakai órákban Harry Berlin megfelelő körültekintéssel készülődik az öngyilkosságra. Az előkészületek során egy arra tévedő járókelő Milt Manville fölismeri benne volt osztálytársát, s megkéri, hogy ne csináljon ilyen csacsiságot. Harry elmondja, hogy ő bizony nagyon szerencsétlen, nagyon sokat szenvedett, igazi gyerekkora sem volt, s csak arra emlékszik, hogy ötéves korában kapott egy doboz kekszet a nagyszüleitől és 17 éves koráig abból kapott minden karácsonyra egy darabot. Azt is megemlíti, hogy háztartási keksz volt…

Így indul ez a Woody Allen világát idéző szatirikus vígjáték, melyben miután megjelenik Milt temperamentumos felesége, Ellen a két ellentétes karakterű férfi élete rendkívüli fordulatot vesz. Szórakoztatóan viszontagságos események után a történet második részében, komolytalan tanulságok levonása után elsimulnak a hullámok, és mulatságos véget ér a történet, mikor a magára maradó főhős nadrágját egy arra őgyelgő kóbor kiskutya lepisili.

A 60-as évek közepén mutatta be a darabot Várkonyi Zoltán rendezésében a fénykorát élő Vígszínház. A három sziporkázóan ragyogó szerepben, Darvas Iván, Ruttkai Éva, és Bárdy György remekelt. Színésznek, rendezőnek, tervezőknek pezsdítően üdítő élmény előkészíteni a közönség számára a rekeszizmokat ingerlő részleteket, egészen addig a pillanatig, amíg beszalad a színpadra a kiskutya és… (Blaskó Balázs, rendező)