Az orgona, ez az egyszerre akusztikus és gépi jellegű instrumentum a hangzásával, de akár már a puszta látványával is képes felkelteni bennünk a tágasság, a hatalmas távolságokat átfogó kiterjedés képzetét. Ezen a koncerten azonban az orgonához társuló szaxofon és élő elektronika révén, a klasszikus és kortárs zene, valamint a jazz elemeit felhasználó, beskatulyázhatatlan improvizatív játéknak köszönhetően még a megszokottnál is lenyűgözőbbé válik ez a széles horizont.

"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.

Dumaszínház est