Szeretem Magam - Workshop

“Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám”

Nem tudjuk szeretni magunkat.
Beszélünk róla és millió “szeretetteljes” idézetet tudunk, de nagyon nehezen szeretjük magunkat.
Mert nem hisszük, hogy szerethetőek vagyunk.

Ez az Anyaseb tünete.
Anya egy gyerek lényében és lelkében egyetlen dologért felel.
Ebből nyílik ki aztán az egész világ.

Ez az egy dolog a Szeretet.
És a világ, amit kinyit az Érzések világa.

Az Anyasebünk pedig elég mély.
Hisz “NEM IS NÉZETT ÉNRÁM”
Generációk óta egyre mélyül és mélyül ez a seb.
Száll anyáról gyermekre.
Ezért “dől el minden fejben!”.
Fejből szeretünk, fejből érzünk, eldöntjük, mit érzünk és hasonló képtelenségek,
Aztán jönnek a különböző testi tünetek és betegségek,
amik mind a “hihetetlenül jól vagyok, hisz minden fejben dől el!”-ből fakadnak.

Szeretni annyi, mint “élni és élni hagyni”.
Hány olyan részed van, amit legszívesebben kitörölnél a létezésből is?

Ha szereted nem feltétlen tapsolsz neki.
Az esőnek sem mindig örülünk, de tagadhatatlan, hogy létfontosságú az Élethez.

Mint az érzés.

Szívvel-lélekkel.

Abban nincs fej.
Képzelet és akarat van.
De nem “fejjel és aggyal” a mondás.

Szerethető vagy.
Csak emlékezned kell.
Erről fog szólni a nap.
Színházat, verset, dalt, zenét, táncot és ÖNISMERETI KARAOKE-t fogunk használni,
Hogy emlékezz!
Hogy emlékezz, milyen szerethető vagy.
Hogy emlékezz mi a szeretet.

És ha Te emlékszel, másokat is tudsz majd emlékeztetni.

És így teszünk egy lépést efelé:

“Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.”

Várlak szeretettel!