A Szeretik a banánt, elvtársak? egy egyszerű történet egy nem túl egyszerű életről. Ceaușescu Romániájában járunk, ahol mindenki fél, gyanakszik és éhezik, kivéve a mesélő, Robert. Neki ugyanis megvan mindene, még banánt is ehet, tudniillik az apukája élet és halál ura a városban, ahol Robert felnő. Ám ez a felnövés mégsem egyszerű, hiszen anyukája egész nap sír, a bátyja folyton meg akarja ölni, az egyetlen lány pedig, aki tetszik neki, a rendszer „ellensége”. A rendszereknek azonban az a sorsuk, hogy véget érnek, és újak jönnek helyettük, ahol talán minden könnyebb lesz. Vagy mégsem?

Mindenesetre egyetlen fontos dolog nem változik: a banán. Az összes többi igen, ideértve az apát is. A Szeretik a banánt, elvtársak? tulajdonképpen jelentős mértékben róla szól, az apáról, aki minden körülmények között megtalálja a helyét, és minden rendszernek szüksége van rá. Mivel Robert rendkívül naiv és ártatlan, csak lassan érti meg, mi történik körülötte, és azt is csak félig. Nem is értheti meg egészen, hiszen ha megértené, az nagyon fájna.