Nem szeretve lenni, pokoli kín. Tekintete összeszűkül, fogát összeszorítja, keze ökölbe szorul. Ilyenkor a legveszélyesebb. Ő, akit kevésbé szeretnek.

„Pintér Béla saját társulatával kérlelhetetlenül csinálja vészesen kortárs, a rögvalót végletesen el- és megemelt módon arcunkba vágó, különleges színházát. A legújabb Pintér-opus torokszorítóan vicces, kérdve kifejtő tanulmány a hazaszeretetről. (…) A módszer megint ugyanaz. Letisztult, stilizált színházi tér, letisztult, stilizált jelmezek, neoprimitíven vulgárnépi történet neoprimitíven vulgárnépi karakterekkel és zenével, azután megrázó, a mával dialogizáló végkifejlet. (…) Halálosan ismerős, egyben halálosan ironikus az egész. De hányadán is állunk ezzel az iróniával? Színházi jelenünkben nagy valószínűséggel senki nem karikíroz olyan metsző pontossággal, mint Pintér. És mert az iróniának ez a pintéri formája éppenséggel abból fakad, hogy népét-nemzetét szereti, ámde nem csodálja, vagyis velünk magát is pellengérre állítja, miközben technikailag nem történik más, mint hogy egy az egyben hangzik el és jelenítődik meg az a sarkításig leegyszerűsített, ezáltal tipikussá cicomátlanított eszmeiség, amely mindennapjainkat alapvetően meghatározza.” (Markó Róbert – Revizor)

„Pintér Csővára [a Szutyok című előadás színhelye] kondenzált Magyarország. Félig sikerültek élik elégedetlen életüket. (…) A szeretetlenség, vagy a szeretni ügyetlenség keltette kínokat takarják jóindulatukkal, ami alól hamarosan előkopik mohóságuk, minden becstelenségre elszántságuk. Csámpás realizmus tárja föl a szociológiailag igaz, drámailag hiteles, a népszínművel kevert bohóctréfák köznapi melodrámákba fulladó összetettségét.” (Molnár Gál Péter, Népszabadság)

A Szutyok a 2010-es év meghatározó előadása volt, mellyel a társulat a Pécsi Országos Színházi Találkozón több díjat is nyert: 

 Legjobb színpadi szöveg díja: Pintér Béla

Legjobb női főszereplő díja: Szamosi Zsófia

Legjobb női epizódszereplő díja: Enyedi Éva